Boldog születésnapot, Nia!

A nianow.com-on már látható az a videó, amelyet a Nia 30-dik évfordulójának tiszteletére készítettek, és amellyel Debbie Rosas és Jeff Stewart mondanak köszönetet és ünneplik az elmúlt 30 évet.

A felvételen több személyes történet is elhangzik arról, hogyan változtatja meg az életünket a Nia; mesél az egyik egy Nia tréner, akinek különböző fájdalmai szüntek meg a Nia hatására, egy agyi bénulásban szenvedő fehér öves lány, aki mára a szó szerint két lábon áll és táncol, és egy izgalmas történetet is hallhatunk egy Zumba oktatótól, aki szintén arról számol be, milyen változások történtek az életében, amióta megismerte a Niát.

Én tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Niával. Egy borús, téli napon, talán akkoriban a lehető legrosszabb passzban voltam, ezért úgy döntöttem, elmegyek az első fitnesz stúdióba, és az első szembejövő órára bemegyek. Bepakoltam: sportcipő, edzőruha, és beléptem a Montevideo Wellnessbe, életemben először.

A recepciós kisasszony, miután közöltem vele, hogy arra az órára szeretnék jegyet, ami a leghamarabb kezdődik, elmosolyodott, és kimondta a szót, amit akkor hallottam életemben először: Nia.

Fogalmam sem volt, mit takar e három betű, de nem is érdekelt, mozogni, ugrálni, lötyögni akartam, ki akartam rázni a fejemből minden negatív gondolatot. 

Aztán egyszer csak megjött Hriczu Andi, rámnézett, és azt mondta: a cipőre nem lesz szükség.

Innentől kezdve felgyorsultak az események, elkapott a Nia spirit, sodródtam a táncokkal, a csoporttal, csak kapkodtam a fejem, balra egy lány sírt, jobbra egy nő hangosakat sóhajtott, többen kiabáltak, nevettek, sikítottak néha, és én nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel, de azt tudtam, teljesen el vagyok varázsolva.

Utána napokig gondolkoztam: mi volt ez? Mi az isten volt ez???

Néhány nappal később pedig visszamentem, és örökre ott ragadtam.

Hriczu Andival nyolc csodálatos évet töltöttem el Niázással, workshopokkal, playshopokkal, elvonulásokkal, és kétségtelenül más ívet írt le az életem az úton, amelyen végig kísért a Nia, mintha anélkül tettem volna meg. Nyíltság, optimizmus, szeretet (mit szeretet, szeretethegyek kifelé és magam felé is!), a kapcsolataim újrarendezése, a vágyaim és terveim kikristályosodása, céljaim könnyebb elérése, a mozdulataim egyvonalúsága és pontossága… kell még folytatnom? 

Ja igen, a Nia mint sport: akármit is próbáltam ki a Nia előtt, vagy közben, soha semmilyen olyan mozgással nem találkoztam, ami amellett hogy megmozgat, formál, fogyaszt, rugalmassá tesz, úgy a lelkemet is ennyire helyreteszi. Nap mint nap. Erre olyan szükség van, mint a levegőre.

Megyek tovább az utamon, és remélem, Ti is velem tartotok. 

Happy Birthday Nialányok!!!