Csajozni járnak a férfiak táncórákra?

Az egyik óra utáni beszélgetés során valaki megkédezte tőlem, miért nem járnak férfiak niázni, erre elhangzott egy vélemény egy másik tanítványomtól, hogy még jó, hogy nem járnak, ő úgy nem tudna felszabadultan táncolni, ha férfiak bámulnák (feltehetően a fenekét). Nos, mindkét oldalt megcáfolandó úgy gondoltam, összegyűjtöm a kedvenc és legszuperebb niás pasikat, de előtte megdöntöm a fenti elméleteket.

Mert 1., járnak férfiak Niázni. Igaz, nálunk valahogy még mindig kevesen vannak pasik, ami már csak abból a szempontból is meglepő, hogy például sok férfi ismerősöm a salsa- és egyéb seggrázós párostáncokra viszont előszeretettel ellátogat. Az Egyesült Államokban más azért egy picit a helyzet, legalábbis Portlandben, Debbie-ék termében például rengeteg videón látni, hogy egy-egy órán 4-5, de van, amikor ennél még több férfi is táncol. Nem beszélve ugyebár arról a tényről, hogy a Niát Debbie Rosas mellett egy férfi is, a csodálatos és elbűvölő Carlos Rosas alapította, róla egy külön posztot fogok írni (egész novellákat kellene).

Visszatérve a párostáncra: ha oda partner nélkül érkeznek az emberek, valószínűleg azért teszik, hogy ismerkedjenek, amivel nincs is semmi baj. Nián, vagy mondjuk jógán is lehet ismerkedni, szerintem jobb is, mint mondjuk egy romkocsmában, hiszen tiszta sor, közös az érdeklődés, nincs zaj, nincs félreértés.

Vagy pasizhatunk még mondjuk a munkahelyünkön is, de tudjuk, ez veszélyes terep, azt hiszem, az ilyen esetekben ötből négy csúfos kudarcot vall, mert a házinyúl szabály alapján egyszerűen nem egészséges bevinni a magánéletet a munkába. Meg a munkát kivinni a magánéletbe. DE VANNAK KIVÉTELEK, minden esetben.

De egyáltalán nem kell meglepődni, ha egy fiú ellátogat egy táncórára, ne adj’ isten pilatesre (ismerek ilyet), jógára, igen, lehet hogy azért jött, hogy megismerjen egy lányt, és nem biztos, hogy perverz, egyszerűen csak kiszakadna a sablon terepről. De lehet hogy csak azért jött, mert nyitott az új dolgokra, és a gyúrás után tartalmasabb, talán a lelki egyensúlyára is ható edzésre vágyik.

Így nyilván abban sincs meglepő, ha egy lány kettlebellezik, vagy spártai tréningre jár, ez oda-vissza működik.

Tisztában vagyok azzal, hogy a férfiak jó nagy része szerint a tánc nem férfias, nem macsós – szerintem azok a férfiak hiszik azt, akik nincsenek jóban a feminin énjükkel. Pedig van ám nekik olyan, csak erről nem hajlandóak tudomást venni.

Hozzáteszem, a fent említett salsás fenékrázásért én egy cseppet sem vagyok oda, kifejezetten irritál, ahogyan mondjuk a versenytánc is. Azonban a holisztikus mozgások esetében elfogult vagyok: nincs annál szebb, ha valaki (férfi, nő, öreg, meg gyerek, vagy sovány, és kövér) teljesen önmagába feledkezve képes átadni magát ritmusnak, érzéseknek. Szabadsággal.

Szóval az a helyzet, hogy van igény a Niára a férfiak körében is, a tai chi, a taekwondo-elemek a férfi energákat erősítik, és hát édes istenem, van benne egy kis kortárs tánc, némi jazz, ez itt a feminin rész, bizony. Na és? Igen, kihívás, és dolgozni kell rajta!

És 2. táncoltam én már úgy Niát, hogy előttem-mögöttem férfiak nyomták. Azt kell hogy mondjam, egyszerűen összehasonlíthatatlan egy ilyen óra, teljesen más elemek dolgoznak akkor bennünk.

Álljon itt tehát néhány példa, a niás férfiak, akiket imádunk.

Saffire Bouchelion – a magyar niás közösség egyik kedvence